Eme kicsiny-kis írásocskában természetesen nem vállalkozom egy olyan nagy és bonyolult folyamat elemzésére, mint a rendszerváltás – mint ahogy azt a cím sugallná – hanem csupán a rendszerváltás szónak az időközbeni változását, alakulásának folyamatát veszem szemügyre.
Íme tehát kezdetben kialakult egy eseménysor, az 1980-as évek vége felé, mely annyira újszerűnek, és példátlannak mutatkozott, hogy szűkség volt reá egy teljesen új nevet alkalmazni, így kapta a közbeszédben a „rendszerváltás” elnevezést. Ez a szó teljes mértékben közkeletűvé vált, mindenki számára egy értelmű lett, hogy azt a korábban ismeretlen folyamatot csak is ezen a névvel lehet illetni: „rendszerváltás”. Ez teljesen megfelelt a használói igényeknek, kifejezett valamit, amihez elválaszthatatlanul hozzátapadt, s ami történelmi fogalommá nemesítette.
Azonban teltek-múltak az évek, s valakinek, vagy talán többeknek is szöget ütött a fejében, hogy valami ezzel a szóval nem stimmel. Jóllehet széles körben elterjedt, és megkérdőjelezhetetlen volt a tekintélye a szónak (jobban mondva a folyamatnak, melyet a szóval jelöltek), mégis úgy ítélték meg, nem fejezi ki azt az egységet, azt az energiát, ami szükséges volt az esemény bekövetkeztéhez, s legfőképpen nem érezték rajta azt a visszavonhatatlanságot, ami a folyamatnak sajátja. Nem, itt 1988-91-ben nem csak egyszerű váltás történt, mint ha valaki egy szennyes inget ledob magáról, s egy tisztát vesz elő a szekrényből, hanem itt igenis valami gyökeresen megváltozott. Így született a régi mellé egy új szó is: „rendszerváltozás”.
Bizonnyal azt várták ettől az új kifejezéstől, hogy mivel sokkal jobban kifejezi az események mibenlétét, a változást, így ki fogja szorítani a régebbi fogalmat. Azonban e régi, oly erősen rögzült az emberek tudatában, hogy a két fogalom immáron egymás mellett kényszerült boldogulni, híveket szerezni magának.
Mindez azonban nem lett volna elég, hiszen voltak olyanok, akik sem egyiket, sem másikat nem érezték magukénak. Megértették ugyan az indokokat, melyek a „rendszerváltás” helyett a „rendszerváltozás”-hoz vezettek, s osztották is azokat, azonban ők ennél is többet szerettek volna az elnevezéssel kifejezni, mert mit is sugall a „rendszerváltozás”? Hogy megváltozott egy rendszer. De mögötte rejtve marad az, hogy ezt mind mi, a magyar nép, e dicső nemzet hajtottuk végre, s még azt hihetnők e szó hallatán, hogy az esemény csupán néhány kiváltságos, irányító pozícióban lévő főember műve, s nem érződik a benne a nemzet egyhangú akarata, mely a változást kikövetelte. Éppen ezért új szót javasoltak a folyamat megjelölésére, mely sokkal egyértelműbben fejezi ki, hogy ezt mi, az egész nép egységes akarata hajtotta végre, se ez az új szó a „rendszerváltoztatás”.
De körvonalazódik egy újfajta vélemény, amely kikezdheti, a „a rendszerváltoztatás”-t támogatók pozícióit. Ezek a hangok azon újabb kutatásokra alapozzák véleményüket, melyek szerint a folyamat nem volt más, mint egy nemzetközi összeesküvés által megrendezett akció. Vérmérséklet, és ízlés szerint ki-ki az amerikai, avagy az orosz titkosszolgálatot véli felfedezni az események mögött se ennek alapján (hogyha a politikai szellők is kedveznek ennek a külföldbarát koncepciónak) nemsokára megszülethet egy új elgondolás, amely a „rendszerváltoztatás” ellenében kifejezi, hogy jóllehet tevékeny részesei voltunk a folyamatoknak, az mégis külső hatalmak irányításával, és közreműködésével ment végbe. Ennek a véleménynek jelszava nem lehetne más, mint a „rendszerváltoztattatás”.
A fent felvázolt fogalmi kavalkádnak csupán egy valami fog majd véget vetni, és az egy olyan ellenérdekelt erő hatalomra jutása, mely úgy érzi, terhes neki a múltnak ezen szelete, s éppen ezért mindezen kifejezéseket egyetlen rövidke szóval helyettesíti: tiltás!
